Szubjektív

Tartalom

5. szám 1997. május 8. - május 21.


2 Stupid Dogs

Nagy szerencsénk van, hogy a Cartoon Network egyáltalán leadja ezt a rajzfilmet, hiszen nem a törzsközönségét célozza meg. Ez a rajzfilm a huszadik századi rajzfilmművészet egyik remeke. Miről is szól? A cím mindent elmond, két buta kutyáról. Közel tökélyre vitt agynélküliség árad a képernyőről – a két kutya akár ember is lehetne. Nevük nincs, nagy kutyaként és kis kutyaként kerülnek be a köztudatba. Megvannak a rögeszméik – kaja és labda. A két figura jól ellenpontozza egymást, a kis kutya pattogós, hiperaktív, csupa ötlet (persze csak a nagy kutyához képest), és gyakorlatilag folyamatosan beszél. A nagy kutya nem sokat moccan, ha nagyon muszáj, követi a kis kutyát. Nem beszél, ha nagy néha megszólal, az vagy egy egyszavas visszakérdezés vagy egy hosszú körmondatba foglalt amerikai típusú életbölcsesség.

2 Stupid DogsA legfőbb vonzereje a rajzfilmnek persze az, hogy az ember minden epizódon szétröhögi magát. Hol az amerikai (és más) sablonemberek hülyeségén, hol a visszájára fordított teljesen hétköznapi életképeken. De nem csak az embereket figurázza ki a rajzfilm, hanem a filmek és rajzfilmek szokásos motívumait is.

2 Stupid DogsAz egyik epizódban például [Cartoon canines] egy militáns hadnagy megpróbálja szegény kutyákat "rendes" rajzfilmfigurákká nevelni. A két kutya viszont legszívesebben amőbázna a homokban, és a nem hajlandóak egymást megütni. Egy másik részben [Love in the park] a kis kutya szerelmes lesz – stílszerűen egy mechanikus játékpincsibe, amit persze ő nem vesz észre. A hét perc alatt átesik a "filmes szerelem" összes fázisán, amíg a nagy kutyának véletlenül a szájába nem ugrik a mechanikus pincsi, és így örökre eltűnik. A kis kutyának éppen választani kellett volna a barátja és a "szerelme" között, és mikor észreveszi hogy eltűnt, vállat von, majd elsétálnak. Az még mókásabb, amikor a Grand Canyon-on kelnek át – hogy megverjék túloldalt a visszhangjukat.

A kivitelezésről is érdemes pár szót szólni. A figurák egyszerűen megrajzoltak, csakúgy mint környezetük. A színek sehol sem ütik egymást, az egésznek van vizuális hangulata is, annak ellenére, hogy főleg beszédben és helyzetekben rejlő poénokra épül. A készítők követik a rajzfilmek története alatt kialakult esztétikai szabályokat, a megrajzolásban nincsenek meg a modern rajzfilmek tipikus össze-vissza árnyalt felületei, elkapkodott formái és extravagáns hátterei. A hangeffektusok illenek az összképhez, elsősorban a klasszikus rajzfilmek effektjeire épülnek. A kivitelezés "hagyományossága" ellenére sem lehet kétséges, hogy a készítők újat alkottak, és talán ez az egyetlen műsor, amit igazán érdemes nézni a tévében, hiába ajánl akármit is a Television Man.

Ha már itt tartok: a 2 STuPID dogs a Cartoon Networkon megy, délután 16:45-kor két epizódot, és 21:00-kor négy epizódot adnak le.

m