ERASMUS+ KA1 projekt : Modernizált célok, megújuló módszerek, rugalmasan változó terek az oktatásban
Beszámoló az észtországi Erasmus+ job shadowing programról
Május 19, vasárnap
Teljesen rendben késő délután megérkeztünk Tallinba, ragyogó napsütés 27°C fok várt minket. Első utunk az óvárosba vezetett. Tallin óvárosa különlegesen érdekes, mert mindazok a kultúrák, amelyek végig kísértek Észtország történelmét építészeti szempontból is megjelennek. Így a dán, a svéd, a hanza és az orosz látványosan megjelenik. Külön említést érdemel az 1918-40 közötti önálló Észtország időszaka, amely a nemzeti büszkeséget és identitást is meghatározta. Természetesen a szovjet időszak is rányomta bélyegét az ország látnivalóira.
Az első két találkozásunk két észt fiatalemberrel volt, mind a kettő nyitott és angolul jól beszélő fiú volt, akik lelkesen és sokszínűen, idejüket nem kímélve meséltek az ország digitalizációjáról, oktatásáról, értékeiről és a város nevezetességeiről. Első beszélgető partnerünk kiemelte, hogy az utóbbi években új tantárgyak jelentek meg a középiskolákban, amelyek az ő idejében még nem voltak (pl. közgazdaság, IT).
Május 20, hétfő
A hétfői napot a Nissikool általános iskolában (https://nissikool.ee) töltöttük, ami Riisipere település közelében található. Riisipere Tallintól kb. negyven kilométerre található.
Az iskola vidéki iskolának tekinti magát. A tanulók létszáma körülbelül 152 fő, a tantestület 23 főből áll – nem mindegyikőjük teljes állású pedagógus. Az iskola 2006-ban épült, EU-s, állami és önkormányzati támogatásból. Egy-egy évfolyamra nem vesznek fel 24 tanulónál többet. A hozzájuk legközelebb álló iskola körülbelül 10 kilométerre van, és állításuk szerint hasonló feltételekkel működik. Az iskola inkluzív, mint minden iskola Észtországban.
Észtországban az általános iskola 3X3-as rendszerben működik, kilencedik osztállyal végződik és mindegyik terminus vizsgával végződik. A vizsga kreatív jellegű, előre nem tudott feladatot jelent, amit a felügyelő állít össze a korábbi évek anyagából. A gyerekek szempontjából ez nem jelent stresszhelyzetet, inkább kihívásnak élik meg.
Maga az iskola épülete melegséget és otthonosságot sugároz. Az épület szerkezete egy nyitott szárnyú madárra mások szerint egy angyalra emlékeztet. A földszinten vannak a kisebbek termei, az ebédlő, a háztartás- és rajzterem, illetve a technikaterem.
Itt található a tornaterem, amelyet színházként és énekteremként is használnak, és egy flexibilis választófal segítségével le is lehet zárni. A tornatermet aulaként is használják, itt tartják a karácsonyi közös ebédet a tanárok és a diákok között. A családi napon a szülők, tanárok és gyerekek közösen fogyasztják el az ebédjüket .
Az emeleten helyezkednek el a szaktantermek, ami az ő rendszerükben azt jelenti, hogy minden tanárnak és tantárgynak van egy terme. Ez azt is jelenti, hogy a felsősök “vándorolnak”. A folyosók szélesek, játékokat, ülőalkalmatosságokat helyeztek el, és minden nagyon színes.
A tantermek mindegyike egyszemélyes, könnyen mozgatható és állítható asztalokból és székekből áll. A tanári asztal félkör alakú, amin egy asztali számítógép egy nagy monitorral kényelmesen elfér. A tanteremben kivetítő vagy smarttábla és projektor volt. Mellette hagyományos fehér vagy zöld tábla.
A gyerekeknek nincs saját gépük, csak okos telefonjuk. A tabletetket az iskola IT felelőségtől kell vételezni, természetesen egy számítógépes felületen bejelentkezve. A legkisebbektől a legnagyobbakig használják a gépeket.
Az első órán egy olasz diákcsoporttal drámaórán vettünk részt Janus Nuutre színésszel, aki részmunkaidőben dolgozik itt. Azért tartják fontosnak a drámaórákat, hogy a negyedik éves vizsgaelőadásuk során a diákoknak legyen tartásuk és kiállásuk, könnyebben tudjanak előadni.
Matematika órán a negyedikeseknél síkidomokat tanultak. A tanárnő egy Avita (https://www.avita.ee) rendszert használt ezek szemléltetésre, és az ehhez tartozó tankönyvet használták a diákok. Először közösen megbeszélték, felfedezték a kivetített térképen, alaprajzon, mintán a síkidomokat, aztán önállóan dolgoztak a munkafüzetben a diákok. Az óra menete könnyen követhető volt. Vendégként egy kis magyar-észt nyelvrokonságot is bemutattunk. Az óra egyfajta kétnyelvű óra volt a vendégek kedvéért, ahol az angol és észt kérdések és utasítások szépen megfértek egymás mellett.
A észt nyelvtanórán az ötödik osztályban dolgozatra készültek, a nagybetűs és kisbetűs főnevek helyesírásával foglalkoztak.Reelika az Opiq (https://www.opiq.ee) rendszert használta ahhoz, kivetítsen feladatokat, és a gyerekenek ezt az eKool (https://ekool.eu/index_et.html) felületén osztotta meg. Az Opiq egy olyan felület (ettől az évtől próbaképpen ingyenes), ahol a legnépszerűbb tankönykiadók tankönyvei, munkafüzetei, és az ehhez készült digitális anyagok közül szemezgethetnek a tanárok jó keresőmotorok segítségével (tantárgy, évfolyam, téma, fogalom). Az eKool pedig egy LMS rendszer az e-naplóval összekapcsolva.
Ezt a két rendszert Reelika magyarázta el nekünk, mint az iskola IT szakértője. Ő a felelős azért, hogy ez az iskolában minden tanár számára megfelelően működjön. Reelika minden hétfőn digitális továbbképzést tart a tantestületnek.
Részt vettünk egy kávészünettel egybekötött tanári értekezleten a nagyszünetben. Ez hetente ismétlődni szokott. Hosszú értekezletet évente egyszer-kétszer tartanak.
8.30-9.45 drámaóra Janus Nuutre hivatásos színésszel (olasz diákokkal)
9.45-10.20 séta az iskolába, az iskola bemutatása
10.20-11.05 Matematika óra Mariliis Siirmäe tanárnővel (4. osztály)
12.10-12.30 ebéd
12.30-13.15 Észt nyelvtanóra Reelika Väli tanárnővel (5. osztály Opiq e-learning management system használatával)
Május 21, kedd
A mai napunkat is a Nissi Pohikoolban töltöttük. Volt egy angolóra a kilencedikesekkel, és két természetismeret – egy a másodikosokkal, egy a hetedikesekkel.
Az angolórán vizsgafelkészítés folyt. Az észt rendszerben a kilencedik év végén matematikából, észt nyelvből és egy választott tantárgyból vizsgáznak. A vizsga központi, ott állítják össze az anyagot és ott is ellenőrzik. Népszerű választható tantárgy az angol és a kémia. A készségtantárgyakat nem választhatnak. Az óra teljesen hagyományos menetrenddel zajlott: tankönyv, munkafüzet, egyéni munkára és frontális magyarázatra épült. A tanárnő nagyon nyitott volt a cserekapcsolatra.
A másikos tanárnő szintén az Avita rendszert használta a természetismeret órán, ahol a vizekről tanultak. A legkülönbözőbb módokon közelítette meg a víz témakört: vaktérkép, video, tanári magyarázat, mozgás, kísérlet – és közben különböző ismereteket kapcsolt össze.
A hetedikes természetismeret órán az Opiq rendszert láthattuk ismét. A téma oldódás volt. A munkafüzetet és tankönyvet használtak, illetve itt is kísérleteztek a gyerekek csoportmunkában.
Összegzésként: Szerencsések, hogy kisebb osztálylétszámokkal tudnak dolgozni. A diákok fegyelmezettek és elfogadóak, a vizsgákon motiváltak, nem stresszelnek. A lemaradókat segítik a felzárkózásban. A kiemelkedően teljesítő tanulók részt vehetnek egy olyan rendszerben, amit a tartui egyetem szervez, az iskola minimális díjat fizet a részvételért.
Nagyon kedves fogadtatásban volt részünk, a látogatás végén közösen beszéltünk a céljainkról, a tapasztalatainkról és a tanári kar együttműködéséről (különösen a mi általános iskolánk szempontjából).
Köszönjük az igazgatónőnek Annely Ajaotsnak, a vezető tanárnak Kaie Saarnak, és Reeelika Välinak oktatási és IT szakértőnek, hogy lehetővé tették látogatásunkat.
Május 22, kedd
A mai napot az észt intézeten keresztül szevezett Tallin Reaalkoolban töltöttük. Ezúton is szeretnénk megköszönni Kreet Paljas-nak. Ez az iskola a reál tantárgyakra specializálódott – magasabb óraszámban tanulják a matematikát, fizikát, kémiát és biológiát. (Csak emelt szintű matematika vizsgát szerveznek.) Maga az iskola Tallin belvárosában van, és elég nagy múltra tekint vissza. 1881 és 1883 között épült az orosz építkezések által keltett mérnökhiányra alapozva. Nemcsak a századfordulós múlt fontos az iskola számára, hanem a függetlenségi háborúban harcoló diákjaikról is minden évben megemlékeznek.
Az évek során az iskola mérete és szerkezete többször változott. Eredetileg egy alapfokú iskolával rendelkeztek, mert biztosak akartak lenni abban, hogy megfelelő alapokkal rendelkező gyerekek továbbtanulásának a helye lesz az iskola. Azonban a oktatási kormányzat megszűntette azt a lehetőséget, hogy egy középiskolának alapfokú tagozata is legyen, azért létrehoztak az alumni szervezeten alapuló non-profit alapítványt, ami működtet egy alapfokú iskolát. Mivel magániskola, szülői befizetésekből tartja fenn magát. Ez az új alapfokú iskola az elsőtől a hetedik évfolyamig fogad diákokat. Az udvaron keresztül átjárás van a két épület között. Az általános iskola modern, jól felszerelt pl. tankonyha.
Nem automatikusan kerülnek át hatodik után a középiskolában, hanem vizsgakötelezettségük van. Belépni az iskolában nemcsak az alapfokú intézménybe lehet, hanem felvételi vizsgát szerveznek több tallini elitiskolávan közösen. A vizsgaeredmények alapján kerülnek a diákok különböző típusú iskolákba a gyerekek. Hetedikben és tizedikben indítanak egy teljesen új osztályt. A tizenkét évfolyamra közel ezer tanuló jár és 75 tanár dolgozik teljes állásban. Hosszú beszélgetésünk során az iskola igazgatóhelyettesével részletesen kérdeztük arról, hogy hogyan lehet két ilyen nagy létszámú iskolában összetartani a népes tantestületet. A tanárokkal és a diákokkal folytatott beszélgetések során arra kerestük a választ, hogy mi az oka, hogy ilyen kimagasló eredményeket érnek el a Pisa-tesztek során, illetve Észtország legjobb iskolájaként minek tudják be a sikerüket. A hagyományai és a presztízse arra predesztinálja a jelen diákjait és tanárait, hogy a tudományosan magas színvonalból semmiképpen sem szabad engedni. Ezt várják el a szülők is, ahol sokszor már három-négy generációra visszamenően a család minden tagja az iskolába járt. A tanulás és a tudás minden generáció számára érték, amelyet többen is azzal magyaráztak, hogy egy kis nép nem engedheti meg magának, hogy ne legyen kiemelkedő tudása. Magasra értékelik a tanárok tantárgyi tudását és tudományos érdeklődését. Folyamatosan keresik az egyensúlyt a modern technológia és a hagyományos tankönyv között. A diákok nagy magabiztossággal rendelkeznek és büszkék az iskolájukra. Úgy tűnt számunkra, hogy a vizsgán jól megfelelni, a versenyen jó eredményt elérni a mindennapok során jelenlévő kihívás. Hangsúlyozták a kemény munkát, az együttműködési képességet és a tehetséget, amivel a diákjaik jó helyezéseket tudnak elérni a nemzetközi diákolimpiákon.
Az eredményesség hátterében az is lehet, hogy a vizsgákhoz hozzászoktak. A tizenegyedik évfolyamon magas színvonalú önálló tudományos kutatást végeznek, amelyeket különböző szinteken értékelnek.
Meglátogattunk két fizika, egy orosz, egy biológia, egy informatika, egy kémia és egy történelem órát. A gyerekek minden órán fegyelmezetten dolgoztak, maximálisan követték a tanárok utasításait. Élnek a tanári autonómia lehetőségével, minden tanár a saját útját járja, személyiségének és tárgyának megfelelően alkalmazza a hagyományos-frontális és egyéni munka lehetőségeit. Sok órán tapasztaltuk a diákokkal való közös gondolkodást. Minimális digitáliát láttunk, mivel a tanárok többre értékelik a tudományos mélységet az elmélyedést, mint amennyit a modern technológia hozzá tudna adni.
Miközben megismertük az iskola helyzetét és munkáját, lehetőségünk volt találkozni az igazgatónőt Ene Saart, és megismertük Erikát, aki magyar édesanyja révén még mindig kiválóan beszél magyarul. Hálásak vagyunk azért, hogy nemcsak az észt oktatási rendszerrel vagy a saját iskolájukkal kapcsolatos kérdésekre válaszoltak hosszan és türelmesen, hanem beszélgethettünk az észt történelemről, az orosz kisebbségről, az együttélés lehetőségéről, a klimaváltozás kezeléséről vagyis mindenről, ami csak részben tartozik az oktatás világához. Taisa Kamkivi és Madis Somelar egész napjukat arra szánták, hogy végigkísérjenek minket tapasztalatszerzéseink során.
Május 23, csütörtök
Ezt a napot “tanulmányi kirándulásra” szántuk. Igyekeztünk megnézni azokat a helyeket, melyeket újdonsült észt ismerőseink nagyon fontosnak tartottak. Így megtekintettük az iskolai kirándulások egyik kedvelt színhelyét a Viru lápot, ami jellegzetesen északi természet szépség. Felhívták a figyelmünket a tanösvényre, ahol minden információ kétnyelvű (észt, angol) és kerekesszékkel járható pallót építettek ki. Ebből is látszik, hogy az angol nyelv mennyire fontos az oktatásban és a turizmusban. Kipróbáltuk a Plantnet alkalmazást, ami az okostelefon által készített kép alapján határozza meg a növényeket.
Utána megnéztük a Piritában levő kolostorromot, amit Szent Brigitta tiszteletére építettek. Jelentős volt a maga idejében, sőt különleges is, mert férfi és női szerzetesek közösen éltek itt.
A kirándulásunk harmadik állomása a Kadriorgi cári nyári palota és annak parkja volt. A palotában a kiállításon érződött az észt nemzettudat, a történelmi múlt fontossága. Itt is érzékeltük azt, amit a vendéglátóink hangsúlyoztak, hogy egy kis nép számára mennyire létfontosságú az identitás megtartása és megerősítése. Az ország digitalizációjához egy kis adalék, hogy a közparkban robotfűnyírók nyírták a füvet emberi felügyelet nélkül. Ez is mutatja, hogy milyen jól ellátott az ország internet és wifi hálózattal.
Az estét egy volt AKG-s diákunkkal, Keresztény Flórával töltöttük, aki az észt oktatási rendszerről írta a mesterszakos szakdolgozatát a tartui egyetemen. Az ő elmondása alapján az óvodában és az általános iskolában nagyon fontos a természetközeliség. A Tigrisugrás 1 programban a 2000-es évek elején minden iskolát elláttak digitális eszközökkel és internetkapcsolattal, illetve hozzásegítették a tanárokat és a diákokat az otthoni számítógéphez és internetkapcsolathoz. Flóra megerősítette azt a feltevésünket, hogy az alapfokú oktatás során lassabb tempóban haladnak, sok praktikus ismeretet oktatnak, ami a hétköznapi élethez szükséges, majd az utolsó három évben a tananyag magas szintű elsajátítására tudnak koncentrálni.
Május 24, péntek
Az utolsó észtországi délelőttünket a Történeti Múzeumban töltöttük. Először az emlékparkot néztük meg, ahol különböző vegyes korosztályú gyerekcsapatok feladatlappal a kezükben dolgoztak. A parknak az a része, amely a kommunizmus áldozatainak állít emléket csak a tavalyi évben épült fel.
A kiállítás az első világháborútól kezdve egészet a mai napig követi Észtország történetének fontosabb pillanatait. Az elrendezés, tárgyak, az írásos források, az interaktív installációk mind kedvet csinálnak a történelemről való gondolkodáshoz: széleskörűen használt kivetítők, kisebb-nagyobb feladatok, különleges térbeli elrendezés teszi érdekessé a kiállítást. Természetesen sok videóanyagok és hanganyagot tesznek elérhetővé a látogatók számára. Az igazi különlegességek azonban nem is ezek a 21.századi kiállításrendezésnél már megjelent elemek, hanem az egyik az, hogy az egyén számára kérdésként felmerülő társadalmi sorsfordulóknál valóban kérdések jelennek meg, és többféle személyes válaszokat mutat meg a kiállítás. Ezekre a pontokra hívja fel a figyelmet vizuálisan egy-egy megjelenő mozdulat vagy ruharészlet a fal síkjából kiemelkedve. Ez nemcsak érdekes, hanem fontos is, mert kritikai gondolkodásra teremt lehetőséget, azzal, hogy nem válaszokat, hanem kérdéseket fogalmaz meg. A másik különlegesség az, hogy nem zárja le a kiállítást egy kiemelkedő eseménnyel pl. függetlenség, rendszerváltás, EU-ba való belépés, hanem megjeleníti a jelen értékeit és a jövő feladatait. A látogatót felelőssé teszi, hogy ő is a történelem folytatója legyen.
Összefoglalás
Az egyhetes észtországi tartózkodásunk alatt kiderült számunkra, hogy az oktatási csoda és a társadalom gondolkodása nagyon komolyan összefügg egymással. Az hogy egy társadalom mit tart értéknek, az meg fog jelenni az iskolarendszerében is, és hatással lesz a mindennapokra. Az előrehaladás nem azt jelenti, hogy mindig a legmodernebb technika után kapkodunk, hanem, hogy megteremtjük ekeknek az egyensúlyát a hagyományosan bevált módszerekkel. A technológia csak egy eszköz, az észt csodát legjobban az a mondás jellemzi, hogy “mivel kis nemzet vagyunk, és nincsenek természeti kincseink, ezért a megmaradásunkhoz létfontosságú a tudásalapú társadalom”.
Kuczó Csilla, Pásztor Judit, Stefány Judit
A projektet az Európai Bizottság támogatta. A kiadványban (közleményben) megjelentek nem szükségszerűen tükrözik az Európai Bizottság nézeteit.
