Erasmus+ KA1 projektbeszámoló, Izland – Nádori Gergely, Zábráczki Anett

ERASMUS+ job shadowing – IZLAND 2019. március – munkanapló, beszámoló

2019 március 2. és 9. között egy hetet töltöttünk Nádori Gergely kollégámmal Izlandon, az az AKG Erasmus+ projektjének a keretein belül. Az egy hét alatt négy iskolát látogattunk meg, két általános és két középiskolát. Az iskolalátogatásokat Keflavikban kezdtük, a Fjölbrautaskóli Suðurnesja középsikolában és az Akurskóli általános iskolában néztünk meg órákat, beszélgettünk a tanárokkal és az iskolák igazgatóival. Másodszor Selfoss-ba mentünk, itt a Vallaskóli általános és a Fjölbrautaskóli Suðurlands középiskolákat látogattuk meg, illetve alkalmunk volt a helyi FabLab-be is ellátogatni.

Az izlandi iskolarendszer mutat bizonyos hasonlóságokat a magyar közoktatással, de igen jelentős különbségeket is tapasztaltunk az Izlandon iskola- és óralátogatással, szakmai beszélgetésekkel töltött egy hetünk alatt.

Az oktatás 16 éves korig kötelező, ugyanúgy, mint Magyarországon. Az általános iskola 10 évfolyamot foglal magában, a legtöbb iskola elsőtől tízedikig tart. Van néhány általános iskola Reykjavíkban, ami még a régi, 1 – 7 és 8 – 10 felosztás szerint működik, de ez kevésbé jellemző. A tízedik osztály után a diákok abbahagyhatják a tanulást, és beállhatnak dolgozni, vagy középiskolában folytathatják a tanulmányaikat. Az általános iskolák az önkormányzatokhoz tartoznak, a középiskolák állami fenntartásúak. Az órák 55 percesek, osztályonként jellemzően 25-30 gyerek tanul egyszerre a teremben. Egy középiskolai tanár minimum kontaktóráinak a száma 20, vagyis egyszerre 5 különböző diákcsoportot tanít egy félévben. Ha a saját szaktárgyából nem jön össze az adott félévben a 20 óra, akkor az igazgató kijelöl számára valamilyen feladatot, hogy meglegyen az óraszáma: más tantárgyak alapismereteinek az oktatását, gyakorlati órák tartását, stb. A megtartott óráin kívül nem kell az iskola épületében tartózkodniuk, de a mi tapasztalatunk az volt, hogy a lyukasóráikat is inkább a tanáriban töltötték.

Az általunk meglátogatott általános iskolákban mind a 10 osztály elérhető volt a diákok számára. Az általunk megismert középiskolák nagy, több képzési típust magukban foglaló intézmények voltak, ahol a diákok kreditrendszer alapján haladnak a tanulmányaikban, és a középiskola elvégzéséhez szükséges kreditmennyiséget 2-3 év alatt szerzik meg.

A négy iskola elérhetőségei a következők:

Keflavík:

Selfoss:

Óriási különbséget láttunk az 1-10 évfolyamokat oktató, átalános iskolák és a középiskolák között. Az általános iskolák is a hozzájuk jelentkező összes diákot felveszik, így az évfolyamok létszáma évről évre változik. Az általános iskolában osztályokban tanulnak a gyerekek, a kézmúves tevékenységeken, mint pl. fa-megmunkálás / barkácsolás, textil / kézimunka, rajz / festés és a főzőórákon kisebb csoportokra bontják őket. Az alapfokú oktatás kimondott elsődleges célja a készségfejlesztés, és nem az ismeretek átadása. A középpontban a gyerek áll, a tanárok az odafigyelés és az elvárások ismertetése mellett nagyfokú szabadságot biztosítanak a gyerekeknek iskolán belül, pl. nem kell váltócipőt felvenniük, nyugodtan lehetnek zokniban, bármikor kimehetnek az óráról, kérdezhetnek, ha valamit nem értenek Az általunk látott általános iskolákban nagyon otthonos, gyerekközpontú légkör uralkodott, az igazgató név szerint ismerte a gyerekeket, és a tanárokkal való beszélgetések alapján is azt tapasztaltuk, hogy minden annak az érdekében történik, hogy a gyerekek jól és biztonságban érezzék magukat miközben ismereteik gyarapodnak, legyen alkalmuk a saját ütemükben haladni, a szükséges figyelmet megkapják a tanuláshoz, fejlődéshez. Több olyan -akár kísérleti fázisban lévő, akár már bevált- projekttel is találkoztunk, ahol több osztálynyi gyerek tantárgyakon átívelő projekteken közösen dolgozik és a pedagógusok segítségnek, koordinátornak vannak csak jelen, nem ők az információk forrásai.

A bevándorló diákok számára felzárkóztató kurzust tartanak, ahol az elsődleges cél az izlandi nyelv elsajátítása. Itt akár kiscsoportban, akár egyénileg foglalkoznak a diákokkal, és a cél továbbra is az, hogy amilyen tárgyból csak lehet a többi diákkal közösen haladjanak. A legtöbb bevándorló Kelet-Európából: Lengyelországból és Litvániából érkezik az országba.

A középsikolai tapasztalataink nagyban eltértek az előbbiektől. A középiskolában kreditrendszer van, minden tantárgyból meghatározott kreditmennyiséget kell megszerezni ahhoz, hogy továbbtanulhassanak, illetve a középiskolai tanulmányaik befejezettnek számítsanak. Minden középiskola több szakirányt is kínál a diákjainak: az általános, gimnáziumi képzésen belül is választhatnak a természettudományos, mérnöki, művészeti vagy társadalomtudományi irányok közül, és emellett szakiskolai képzés is folyik ugyanezekben az iskolaépületekben. Az általunk meglátogatott iskolák villanyszerelő, asztalos, autószerelő és fodrász szakmákat oktattak. A gimnáziumi képzésen nincsenek osztályok, mint ahogy a felvehető diákok száma sincs meghatározva: az adott iskolába jelentkező diákokat felveszik, ha megfelelnek a felvételi kritériumoknak (az általános iskolai eredményeik alapján). Így tehát előfordulhat, hogy egy adott évben pl. 60 diákkal indítanak évfolyamot, a következőben pedig 100-zal. Nagyon nehéz tehát a tanárok óraszámát tervezni, mivel a kötelező tárgyakon kívül választható tárgyak is vannak, és azt is minden félévben a diákok maguk döntik el, hogy jelentkeznek-e ezekre a következő félévben vagy sem. Mindenki számára van egy meghatározott minimum matematika, angol, dán nyelv, valamint izlandi nyelv és irodalom tantárgyakból, a többi tárgy irányonként változik. A tantárgyakat egy-egy félévre választják a diákok, és a tanárnak viszonylag nagy mozgástere van a követelményrendszer, a megtanítandó tartalmak összeállításánál, az idegennyelv oktatában különösen.Az alapélményünk az volt, hogy ezek az iskolák inkább egy főiskolára hasonlítanak abban a tekintetben, hogy a diákok maguk állítják össze a megszerzendő kredit-követelmények alapján az órarendjüket, nincsenek fix osztályok, ennek megfelelően osztályfőnökök sem. Vannak nevelési koordinátorok valamint pszichológusok, akikhez probléma esetén a diákok fordulhatnak, de alapesetben a diák haladása saját kompetencia. Önálló, felelős döntéseket kell hozniuk a tanulással kapcsolatban, és ez változó mértékben sikerül nekik. A tanárok szerint a legkomolyabb kihívás számukra az, hogy sok tizenéves diák elkezd dolgozni a középiskola mellett, és így nincs ideje a tanulásra koncentrálni. Viszonylag nagy a lemorzsolódás (26%, az egyik iskola igazgatója szerint) illetve többen csak néhány év késéssel fejezik be a középiskolát. A rövidített középiskolai képzés valamint a szakiskolai képzés csak a szemeszterek végén követeli meg a vizsgák illetve a követelmények teljesítését, a kiterjesztett gimnáziumi képzés pedig egy átfogó (érettségi jellegű) vizsgával zárul, ami egyben az egyetemi felvételi vizsgát is jelenti.

Nagy pozitívuma az izlandi oktatásnak, hogy komoly figyelmet fordítanak a különleges bánásmódot igénylő diákok integrálására: az összes általunk meglátogatott iskolában igyekeztek az ép diákokkal együtt tanítani a különböző tanulási nehézségekkel vagy diszfunkciókkal bíró diákokat, még ha csak heti néhány óra erejéig is. Előfordult, hogy pl. háztartástan és “Crafts” órán közösen tanult a társaival egy diák, de a közismereti órákon külön csoportban, felzárkoztató oktatásban vet részt. A tanárok elmondása szerint az a cáljuk, hogy minden diákból a lehető legtöbbet hozzák ki, és mindezt a lehető legtöbb, közösségben töltött idővel érjék el. Találkoztunk olyan, tanulási nehézségekkel bíró diákkal is, aki bár az alap tantárgyakból nem tudota tartani a lépést a korosztályának megfelelő csoportban, kiváló és ékes angolsággal mesélt nekünk arról, hogy milyen jelmezeket és kellék-fegyvereket készít illetve hegeszt egy színdarabhoz.

Mindkét középiskola, ahol jártunk, átfogó képzést biztosító intézmény, az általános gimnáziumi alapképzésen túl a gimnáziumi képzés mindhárom ágát (idegennyelvek, természettudományok és társadalomtudományok) és a szakiskolai irányokat is biztosítja a diákjai számára. A szakképzésen belül épületasztalos, autószerelő, hajóépítő, fodrász, cukrász, stb. képzésekbe nyerhettünk betekintést.

Ami számomra az eddigieken túl érdekes volt, az a nyelvtanulással kapcsolatos. Az izlandi diákok négy nyelvet tanulnak az iskolában: izlandit anyanyelvként, mely mellett kötelező a dán, az angol és a középiskolában még egy idegen nyelv (általában német vagy spanyol).

A tapasztalataink alapján a dán nyelv tanulása -talán pont a kötelező jellege miatt- nem túl népszerű a diákok körében, ellenben angolul nagyon jól tudnak már egészen fiatal korukban is. A harmadik idegennyelvet inkább hobbi-jelleggel tanulják, a saját tapasztalatom az volt, hogy ebben az esetben a cél nem is a valós kommunikációs szintű nyelvtudás megszerzése, inkább egy alapvető turista-szókincs vagy egyszerűen a kötelező kreditek teljesítése. Spanyol és német órákon is jártam, a diákok többsége nem tűnt motiváltnak és nem tudtam beszélgetni velük a célnyelven. A németórán a saját gyakorlatomhoz nagyon hasonló feladattípusokkal és óravezetéssel találkoztam, egy elsőéves német gimnáziumi órán. Spanyolból egy teljesen újító és számomra meglepő gyakorlattal találkoztam: a tanár saját fejlesztésű mobilalkalmazással oktatta a diákokat (www.raagnu.com) . Ennek nagy előnye, hogy minden diák a saját ütemében tudott haladni az órán, mivel minden egység teljesítése után tesztelnie kellett az ismereteit először egyénileg majd párokban is. Furcsa érzés volt viszont úgy végigülni egy nyelvórát, hogy ott senki nem szólalt meg hangosan, és a csoporttagok között semmilyen valódi kommunikáció nem zajlott. A tanár itt is segítő szerepben volt, ha elakadtak a diákok, segítséget adott.

Az izlandi irodalomórán, amin részt vettem a diákok kiscsoportban dolgoztak fel egy XIX. századi izlandi irodalmi művet. A diákok közül négyen előre vállalkoztak a moderálásra, ők kérdésekkel is készültek. A tanárnő a körön kívülről követte a vita alakulását, és figyelte azt is, melyik diák nem folyik bele a vitába egyáltalán.

Az angolórákon több érdekes tapasztalatot is szereztem. Az egyik alapvetés, hogy mire a középiskolába kerülnek a diákok már nagyon jól tudnak angolul, folyékonyan beszélnek, választékosan kommunikálnak. A másik, hogy a dán illetve spanyol/francia nyelvvel szemben úgy érzik, hogy az angolra valóban szükségük van, vagy lesz a tanulmányaik alatt vagy egyszerűen a hétköznapjaikban, ezért lényegesen motiváltabban állnak hozzá az angoltanuláshoz.

Az egyik kurzuson angol irodalmi műveket (kortárs és XIX-XX. századi brit és amerikai irodalom) olvasnak a diákok önállóan, melyeket egy megadott listáról választanak, de adott esetben javasolhatják is új művek felvételét. Egy kredit megszerzéséhez három vagy négy művet kell elolvasniuk, minden műről egyéni szóbeli beszámolót tartani, szószedetet készíteni valamint egy kreatív feladatlistáról egy tetszőleges feladatot elkészíteni (új borító tervezése a könyvhöz, alternatív befejezés írása, a szereplők lerajzolása, illusztrációk készítése, egy jelenet megfilmesítése, etc.) Fontos, hogy mindegyik olvasott műhöz más projektfeladatot készítsenek a diákok, és ez esetben is javasolhatnak saját projektötleteket, amiket a tanár jóváhagyása után ugyanúgy teljesíthetnek. Mindegyik elvégzett feladatra százalékot kapnak, ezek összessége adja ki a szemeszter eredményét az adott tárgyból.

Egy másik, végzős diákok számára indított kurzuson a diákok a saját továbbtanulási terveik szerint alakították a kurzus tartalmát. A saját választott területükön a következő információknak kellett utánanézniük, feladatokat elvégezniük: 1.) az adott szakirányt tanító izlandi, dán, és tetszőleges külföldi (amerikai vagy angol) egyetemeken utánanézni a belépési követelményeknek, a szükséges vizsgáknak, szinteknek, stb., erről összefoglalót írni 2.) az adott szakirányalapozó kurzusain elvárt szakirodalom listáját összeállítani, az izlandi és az angol nyelvű szakirodalom arányát felmérni 3.) az adott tudományterület szaszókincséből angol-izlandi nyelvű szószedet készítése, a szavak megtanulása, abból beszámolás 4.) további, az angol nyelvű szakirodalom feldolgozását elősegítő, önálló munkán alapuló feladatok. Ez esetben is az elvégzett feladatokra kapott értékelés átlaga adja ki a kurzus zárójegyét.

Egy harmadik angolórán az itthon megszokott tartalmakhoz hasonló, emelt szintű szókincsfejlesztéssel foglalkozó órán vettem részt, ahol a diákok egyéni ütemben haladva töltöttek ki szókincsbővítő, gyakorló feladatlapokat, majd azokat egy megoldókulcs alapján saját maguknak le is ellenőrizték. Az órán a diákok között itt sem zajlott semmilyen interakció, a tanár segítő szerepe azonban az előbbiekhez hasonlóan fennállt.

Az összes általam megfigyelt órára jellemző volt, hogy azoknak a diákoknak, akik nem akartak részt venni az óra menetében, mással foglalkoztak vagy nem volt kedvük dolgozni, semmilyen elmarasztalásban nem volt részük, gyakorlatilag szabadon negligálhatták az óra menetét. Ezzel egyidejűleg a legtöbb kurzuson a diákok talpraesettsége, önállósága alapkövetelmény a félév hatékony teljesítéséhez, és a gyerekek ezt nagyon céltudatosan, komolyan is vették. A tanárok szerint a diákok saját felelőssége, hogy milyen mértékben vesznek részt az órákon, és hogy a megszerzett tudás alapján képesek lesznek-e teljesíteni az adott tantárgy adott szemeszterre vonatkozó követelményeit.

Az első konkluzió: Izlandon az oktatás inkluzív. Az iskolák törekszenek arra, hogy minden diák a lehető legjobb oktatásban részesüljön a lakóhelyéhez lehetőleg a legközelebb, függetlenül a képességeitől, adottságaitól. a szülei anyagi helyzetétől vagy származásától.

A második konklúzió: az izlandi oktatás a felmerülő nehézségekben a megoldásra törekszik, és nem a problémák felnagyítására. Az oktatásban itt sincs feltétlenül több pénz, a tanárok nem keresnek jól, és nem is érzik azt, hogy nagyon privilegizált helyzetben lennének. Ennek ellenére azt tapasztaltuk, hogy munkamegosztással, praktikus megoldások keresésével igyekeznek megoldásokat találni a helyzetekre.

Összességében nagyon tanulságos és rengeteg jó gyakorlattal (és néhány rosszal) szolgáló egy hetet töltöttünk Izlandon, ahol a meglátogatott négy iskola, a rengeteg óra, amin részt vehettünk, a kedves és segítőkész izlandi tanárok és a velük való beszélgetések alapján több, a mindennapi gyakorlatunkban átültetendő példával lettünk gazdagabbak, és ezekről hazatérve a kollégáinknak is beszámoltunk.

Zábráczki Anett, 2019. március

A projektet az Európai Bizottság támogatta. A kiadványban (közleményben) megjelentek nem szükségszerűen tükrözik az Európai Bizottság nézeteit.