Ez a könyv megmutatja azt, hogy az embereket belülről kell nézni. Nem számít, hogy valaki egy szörnyeteg, egy ogre vagy éppen egy arcdeformációval született tízéves kisfiú. Ez egy megható történet egy csodálatos gyerekről, aki sok műtéten esett át, hogy életben maradjon, aki sok szenvedést, nehézséget, fájdalmat élt meg, tűrte a gyúnyolódást, azt, hogy ha valaki ránéz, rögtön eltorzul az arca, azt, hogy senki se akar vele lenni, hogy a háta mögött kibeszélik, és még sok-sok ilyen dolgot.
A szülei ötödikes korában beíratták egy gimnáziumba, ami Augustnak nem igazán tetszett, soha nem szerette a társaságot. Ám az első nap már megismert két olyan gyereket, akik szívesen voltak vele, akik melléültek ebédnél és nem zavarta őket, ahogy eszik. Volt egy kis konfliktus az egyik barátjával, de végül persze kibékültek. A könyv végén, ami egy tanév végét is jelenti, egy díjat osztottak ki hősünknek, akit az iskola egy emberként ünnepelt.
Az a jó ebben a könyvben, hogy minden rész egy másik szereplő szemszögéből van leírva, így megtudjuk, hogy a nővére, a barátai, az ellenségei mit gondolnak Augustról.
