Az őszi szünetben Dániába utazott egy hétre az AKG két hétévfolyamos képzéséről 25 diák. Két történelem- és etikatanár kísért minket, Varró Mária és Nagy-Mélykuti Luca. Hétfő reggel indultunk, elég korán, már reggel 9-kor a billundi reptéren voltunk. Onnan a dán iskola küldött értünk egy buszt, és kb. egy órát utaztunk még a Rejsby nevű településre, ahol az iskola található.
Az iskoláról
A rejsby-i partneriskolánk egy úgynevezett Efterskole, egy bentlakásos iskola. A dán gyerekek harmada ilyen iskolába jár. Ez egy fizetős magánsuli, ahol hétköznap kötelező az iskolában maradni, csak hétvégén lehet hazamenni. Az efterskole jelentése „iskola után”, mivel a suli abban különbözik a többitől, amivel a gyerekek foglalkoznak a tanórák után, együtt, a szabadidejükben. Rengeteg ilyenfajta iskola van az országban, és mindegyiknek más a „fókusza”. Ahova mi mentünk, ott leginkább az EU-val, a nyelvekkel és a politikával foglalkoznak, de van olyan suli, ahol a sporttal, a művészettel vagy éppen a zenével foglalkoznak a többet. Ebbe az iskolába csak 3 évfolyam jár (8., 9. és 10. évfolyamok).
Az étkezés
Az iskolában háromóránként kapnak a gyerekek enni. Reggelire tipikus reggeli ételeket (pl. zabkása, müzli), de még itt is nagyon figyelnek arra, hogy a lehető legegészségesebb legyen: a legtöbb dolog cukormentes és bio tejet isznak. Az egy hét alatt, amíg ott voltunk, egyszer sem találkoztam „normál” fehér kenyérrel, minden étkezéshez barna, magvas vagy rostban gazdag kenyeret adtak.
Ebédnél mindig egy fix menü volt, pl. lasagne, de minden húsos ételnek volt vega változata is. A vacsora svédasztalos volt, és én elég kínosan éreztem magam az első este, amikor a tányéromról az étel nagy részét nem ettem meg, mert az étkezések végén egy moslékos vödörbe kell önteni a megmaradt ételt, amit később lemérnek. Így figyelnek arra, hogy ne pazaroljanak sokat. Egy kivetítőn feltüntetik, hogy melyik suli mennyi ételt dob ki egy nap.
Az épületek
Az iskola épülete is egészen más, mint egy megszokott magyar sulié. Azon kívül, hogy házak vannak a campuson, ahol a diákok laknak/alszanak, a tesiterem 3-szor akkora, mint a Kiscelliben. Van külön konditerem és társalgó is, biliárdasztallal. Kint is vannak sportpályák: egy kisebb, egy nagyobb focipálya és két kosárpálya. Van egy gamer szoba, különálló monitorokkal és székekkel, de vannak nagy kivetők kanapékkal, ha közösen akarnál játszani a barátaiddal. Mellette található a zeneterem, ahova bárki bemehet és kipróbálhatja a hangszereket, de vannak zenés szakkörök is, ahol megtanulhatnak egy hangszeren játszani. Van moziterem is, bár azt elég ritkán használják.
Mit csináltunk?
Az első nap részt vettünk egy egyetem jóvoltából egy legós robotika foglalkozáson. Ezt kicsit unalmasnak tartottam, mert nem izgat a robotika, de akit érdekel, annak biztos nagy élmény volt. Második nap ellátogattunk egy világítótoronyhoz a tengerpartra és egy kisvárosba.
Sajnos az időjárás nem volt nekünk kedvező, amíg ott voltunk, szinte végig esett az eső, szóval városnézés helyett inkább bemenekültünk egy bevásárlóközpontba. Ezután ellátogattunk egy múzeumba, ahol több interaktív kiállítás is volt: egy, az országban egykor élt jégkorszaki állatokról; egy a borostyánról és a dán kultúrához való kötődéséről, és a harmadik egy II. világháborús bunker-séta volt, ami tulajdonképpen a múzeum része.
Negyedik nap ellátogattunk egy olyan tengerparti részre, ahol Európa egyik legintenzívebb árapályos jelensége alakítja az ott élők életét. Itt gumicsizmával belesétáltunk a tengerbe, utána a tengeri-kutatóközpontban egy biológus mesélt/magyarázott az ott élő állatokról, növényekről, a mindennapokról.
Ötödik nap sétáltunk Ribében, Dánia legrégebbi városában, és ott bementünk egy múzeumba, ahol a boszorkányüldözés történetéről tanulhattunk.
A hétvégét mindenki a cserediákjával és annak családjával töltötte. Én Aarhusba, Dánia második legnagyobb városában utaztam. Ott a cserediákommal várost néztünk, vásárolgattunk és még a nagyszüleihez is ellátogattunk.
A repülő hazafele nagyon korán indult, érdekes volt, hogy egy kicsi dán reptér is mennyire más, mint Ferihegy, mennyivel fejlettebb. Egy másik dolog, ami meglepett, hogy milyen drága minden, de logikus, mivel a dánok többet keresnek, mint a magyarok, és Dánia a jóléti államok egyik példája.
Összességében ez az út jó élmény volt, érdekes volt megtapasztalni, hogy mennyire máshogy élnek egy másik országban a velem egyidős gyerekek. Szerintem az iskola remek hely volt, talán jobb, mint ha egy másik szálláson lettünk volna, mert itt tudtunk közösen játszani és új emberekkel ismerkedni.
P. S.
