ERASMUS+ KA1 projekt : Modernizált célok, megújuló módszerek, rugalmasan változó terek az oktatásban
Erasmus+ beszámoló – Student-centred classroom Firenze
Az Erasmus+ KA1 mobilitás program támogatásának köszönhetően lehetőségem nyílt arra, hogy egy hetet a személyközpontú módszerek gyakorlati megvalósításával foglalkozzak idegennyelvi környezetben, Firenzében. Azért választottam ezt a kurzust, mert az elkövetkező időszakban az eredeti végzettségem szerint nem szaktanári státuszban testnevelő tanárként fogok tevékenykedni az AKG általános iskolájában, hanem tanítói, asszisztensi feladataim is lesznek bőven. Úgy éreztem, hogy bár elméleti szinten ismerem a módszereket, a gyakorlatban viszont kevés tapasztalatom van és egy didaktikusan jól felépített kurzus mindenféleképpen inspiráló lehet a további munkámat illetően.
Kurzus
A kurzus viszonylag döcögősen indult, ugyanis az első napon nem tudott megjelenni az eredeti tanárunk (Ilaria Barbieri), így váratlanul be kellett állnia egy másik tanárnak (Iacopo) helyettesíteni és akkor még nem lehetett tudni, hogy ki fogja tartani a képzést a hét hátralévő részében. Iacopoval elkezdtük az ismerkedést különböző névtanulós és bemutatkozó játékokkal, hogy a csoporttagok közelebb kerüljenek egymáshoz. Mindössze hatan voltunk résztvevők, akik közül magamat is beleértve 3 magyar volt, 1 bolgár, 1 portugál és 1 spanyol. Miután megtudtunk néhány apró személyes információt egymásról, Iacopo elmondta a hét programját részletesen, amelynek a napi kezdések időpontjainak a rögzítése mellett része volt, hogy megtudtuk, mikor és milyen egyéb programokat biztosít az Europass, amelyekre lehetett jelentkezni. Egy hosszabb szünet után pedig elkezdtük a bemutatkozó prezentációnkat előadni, amelyet bármilyen formában el lehetett készíteni. Volt aki a biteable.com címen lévő videókészítő felhasználásával mutatta be néhány percben az iskoláját, többen powerpointot használva készítették el a prezentációjukat saját életükről, a városról ahol dolgoznak, bemutatták iskolájuk érdemeit, de volt olyan is, aki az iskolai honlapot böngészve beszélt szabadon a saját intézményének szerkezetéről, eseményeiről, nehézségekről. A közös tapasztalat az volt, hogy mindenkinek az életét erősen meghatározza az iskolák alacsony szintű autonómiája, valamint több helyen még a mai napig fennmaradt a tanárcentrikus pedagógia, mint általános tanítási elv, amelyet a személyközpontú pedagógiára fogékony tanárok igyekeznek minél inkább felváltani a tanulók tevékenységeire, élményeire és gondolkodására építő foglalkozásokkal.
A második naptól kezdve beindult a kurzus tanulós része is. Megérkezett Ilaria, akivel el is kezdtük egy kis ismerkedés után a munkát a külső és belső motiváció meghatározásával, mindkét motiváció előnyeinek és hátrányainak a felsorolásával, különböző példákról is beszéltünk. Az EU kulcskompetenciáival folytattuk, majd Ilaria ismertette a transzverzális képességeket, amelyek mind a nyolc kulcskompetenciához tartoznak, mindegyikben szerepet játszanak. Fontos, hogy a tanár reflektáljon olykor-olykor a saját tanítására, így kaptunk egy önellenőrző kérdőívet (rubrics), amely azokat a kritériumokat tartalmazza, amelyek alapján felmérhettük, hogy a saját oktatási tevékenységünk milyen mértékben koncentrál a személyközpontúságra és mennyire érinti a kulcskompetenciákat. Elemeznünk kellett további kérdések során a legkevésbé érvényesülő szempontot, valamint ismertetni kellett a leginkább érvényesülő kritériumokat, amelyekről párokban, majd közösen tudtunk beszélgetni. Hasznos eszmecseréket folytattunk és további kérdések, dilemmák merültek fel, amelyekről nyíltan tudtunk beszélgetni.
A harmadik napon ráfordultunk az általam is várt feladat és projekt alapú tanulás témájára. A feladat alapúval kezdtük, ennek demonstrációjaként néztünk egy videót, amelyben egy tanárnő vezet egy foglalkozást vegyes életkorú, angolt tanuló csoportnak. Miután megnéztük, elkezdtük analizálni a foglalkozást, amely az Utopia címet kapta, ugyanis a diákoknak ki kellett találni egy általuk jónak vélt társadalmat. Az analízis során megállapítottuk, hogy a diákok saját tapasztalatainak a megkérdezésével indítva rögtön elő is lehet bennük hozni az élményeket és a tudást, a saját gondolatok megosztása mindig nagyon fontos alkotóeleme a személyközpontú tanulásnak. Majd ezeket a gondolatokat továbbgörgetve következik a feladat ismertetése, kontextust és keretet adva az órának. A munka kooperatív része a páros közös kreatív brainstorming-ban nyilvánult meg, amelyet a tanár is olykor-olykor segített, ha elakadtak volna a párok. A feladat lezárásaként prezentálni kellett az ötleteiket, amely további kompetenciákat célzott fejleszteni. A videón látottakat mi is továbbfejleszthettük az alapján, hogy milyen kompetenciák maradtak ki a foglalkozásból.
Ezután rátértünk a projekt alapú tanulásra, amelynek része lehet a feladat alapú tanulás, de további átfogóbb szempontok is jellemzik. Első és legfontosabb, hogy minden projektnek egy problémából kell kiindulnia és a diákoknak a projekt végén létre kell hozni egy terméket, amely megoldja a kiinduló problémát. Ennek a szempontnak az elsajátítása sokunkban okozott nehézséget, de Ilaria több példán keresztül igyekezett demonstrálni, hogy ez a kiindulópont mennyire fontos a diákok érdeklődésének és motivációjának a felkeltése céljából és fél siker ha a problémafelvetés elültet valamit a fejükben. Ismét elemeztünk egy videóanyagot, amelyet egy amerikai középiskolában folytattak le. A diákoknak a művészet reflexióját kellett kutatni a közösségre nézve, valamint egy alkotáson, egy mozgó szobron keresztül kellett bemutatni a művészet, a matematika, a tudomány és a mérnöki munka kapcsolatát. Rengeteg különböző tevékenységet foglalt magába, kezdve a városi szobrok felkutatásával, a tervezési folyamat összeállításán át a szobor elkészítéséig, és a végén nagy érdeklődés övezte a szülők számára is nyílt bemutatót.
Ezután nekünk is ki kellett találni egyénileg egy projektet, amelyről ugyancsak beszámoltunk egymásnak, majd egy órás feladatot kaptunk, amelyben közösen kezdtünk el gondolkodni egy egész iskolát felölelő projekten. Ismét szembesültünk azzal, hogy nem a feladatok végéről kell megfogni és meghatározni a projektet, hanem a problémát kell artikulálni pontosan, hiszen a diákok szabad ötletelése és a munka eltervezése során a feladatok elő fognak bukkanni. A hét eddigi legtanulságosabb napját zártuk.
A negyedik napon az értékelés témájával folytattuk, koncentrálva a projektértékelésre. Elkészítettünk egy bőséges információval rendelkező táblázatot, amely tartalmazza, hogy Mit, Ki, Mikor és Hogyan lehet értékelni. Ez rendkívül hasznos segítség volt mindenki számára, mert számba vettük az összes esetet, amely szóba jöhet egy projekt értékelése során. A Rubrics értékelő módszerre pedig kitértünk részletesebben, amely az értékelés kritériumait skálázott formában tartalmazó mátrix, segítve és tudatosítva az értékelést a diákok és a tanár számára is, egyértelművé téve a különböző szintek értelmezését.
A pénteki záró napon pedig a fordított osztályterem metodika került a figyelem fókuszába, amelynek lényege, hogy a mechanikus
elméleti tananyagot írott vagy rövid oktatóvideók formájában kapják meg a diákok akár személyre szabottan vagy differenciáltan, hogy az iskolában töltött időt az elméletre támaszkodó közös feladatmegoldásra, gyakorlati tevékenységekre lehessen fordítani. A feladatunk ezután az volt, hogy egy saját tananyagra próbáljuk meg lefordítani ezt a módszert, amelynek nagy meglepetésemre még a testnevelésben is helye van.
Egyéb programok
Kedden egy kisebb városi sétát tettünk Firenzében, miközben az olasz gasztronómiai szokásokról és kulturális összefüggésekről hallgattunk meg az egyik tanártól különböző érdekes történeteket, és mivel ebédidő volt éppen, a florentin ‘szendvicset’ (lampredotto) is megkóstoltuk közösen. Csütörtökön egy művészettörténész tartott városnézést a város jellegzetes épületeit érintve, amely reneszánszról, Firenze történetéről, a Medici család térnyeréséről és befolyásáról, valamint néhány művész életéről, alkotásáról szólt. Szombaton egy egész napos toszkánai körutazást tettünk busszal, amelynek része volt egy étel- és borkóstolás az egyik toszkán borászat vendéglőjében, városnézés San Gimignanoban és Sienaban.
A szabadidőnket is igyekeztünk úgy felhasználni, hogy legyenek benne városi séták, Firenze híresebb helyeinek a meglátogatása, valamint esti közös vacsorázás, beszélgetés és szórakozás is. A szállás egy csendes helyen, a belváros zajától távol eső utcában, egy belső udvarból megközelíthető helyen volt, így a képzés után egy kis sétát követően ha akartam, a saját szobámba el is vonulhattam pihenni. Nagyszerű volt a társaság, szuper volt az is, hogy mindenki nagyon nyitottan állt a másikhoz, így könnyen lehetett ismerkedni nem csak a csoporton belül, hanem az iskolából másokkal, vagy akár random tudistákkal is. Tökéletes egyveleget sikerült eltalálni a tanulásnak, a kulturálódásnak, a szocializációnak és a szórakozásnak, így igazi interkultúrális pedagógiai élményben volt részem. Már várom a következőt! :)
A projektet az Európai Bizottság támogatta. A kiadványban (közleményben) megjelentek nem szükségszerűen tükrözik az Európai Bizottság nézeteit.
